Lókútnak nincs vára, sem vizesárka amely azt körülvenné, folyója sincs és vitorláshajók sem tartoznak a falu képéhez.
Itt vannak viszont a falut körülvevő erdők, és azoknak is egy egyik legcsodálatosabb fajtája a bükkös, a „TERMÉSZET KATEDRÁLISA." így került a lókúti címer középpontjába a bükkfa, nemcsak mint a környező bükkfaerdők egy elegáns példánya, hanem egyáltalán az erdő, a fa, a falut és az azt körülvevő tájat szimbolizáló motívum.
Hogyha a címer tengelyét képező bükkfáról áttérünk a körvonalak elemzésére, a * HERALDIKAI hagyományoknak megfelelő pajzs alakú fomát a fenti részben némileg megbontja három egymásra tornyosuló domborulat, amely a bükkfa koronája felett a Bakony szelíd dombjait szimbolizálja.
A legfelső mezőben, kék alapon ezüst kereszt, az 1758-ban alapított „Pápistákkal" betelepített, és a mai Lókút lakosságának kereszténységét szimbolizálja. Az itt élő emberek természetes, mondhatnám ösztönös, valamint egzisztenciális kötődését a tájhoz a fához és a nagyra becsült, szép formájú természetadta lapos lókúti kőhöz, szimbolizálja a címer többi eleméhez vizuálisan hozzáillesztett fejsze, fürész és kő stilizáció.
Az egész címer felületét átszelő ferde vonalú mezők, amelyek az említett motívumoknak a hátterét képezik, a lókúti talaj izgalmas lejtőit és emelkedőit sugallják.
A csodálatos zöld környezet, és a még mindig, különösen tiszta levegőnek köszönhető, olykor megdöbbentően kék ég inspirálta a címer túlnyomórészt zöld tónusát, és a felső részben megjelenő kéket, melyekhez a HERALDIKAI színskálából még az ezüstöt, mint alaptónust, és a kontúrszerepet játszó feketét használtam fel.